|
|
|
Ingyenes
|
|
|
|
|
Ingyenes
|
|
Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozását megalapozó Európai Megállapodás 67. cikkében kötelezettséget vállalt, hogy a csatlakozás zökkenőmentességének érdekében fokozatosan közelíti a magyar jogot az európai közösségi joghoz és a csatlakozás időpontjáig megvalósítja a teljes jogharmonizációt. Vagyis biztosítja, hogy a csatlakozás időpontjában jogszabályai az Európai Közösségek jogi szabályozásával teljes mértékben összeegyeztethetőek legyenek.
2004. április 30. napján léptek hatályba a hatályos közösségi irányelvek:
A tagállamok ezeket legkésőbb 2006. január 31. napjáig voltak kötelesek átültetni jogrendjükbe.
Jogharmonizációs kötelezettségünknek megfelelően, 1996. január 1-én hatályba lépettük első közbeszerzési törvényünket, a közösségi joggal már részben összhangban lévő 1995. évi XL. törvényt („régi Kbt.").
A közösségi közbeszerzési normák átvétele ugyanakkor nemcsak szükségszerű, hanem célszerű is volt. A közösségi közbeszerzés szabályai már a hetvenes évek elejétől piacgazdasági körülmények között formálódtak, így a kilencvenes évek elejére kialakulhatott egy olyan rendszer, amelynek versenyeztetési szabályai nagyobb eséllyel biztosíthatták a verseny tisztaságát, továbbá a közpénzek felhasználásának átláthatóságát és ellenőrizhetőségét, mint a közel ötvenéves szünetet követően éledező magyar szabályozás egymagában.
A régi Kbt. szabályozása – mint a bevezető részben már szóba került – azonban még nem teljesen felelt meg a közösségi jog követelményeinek.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal hatályba lépő 2003. évi CXXIX. törvény („új Kbt.") megalkotását így elsősorban a közbeszerzésre vonatkozó közösségi szabályozás magyar jogrendszerbe történő teljes mértékű átültetése indokolta, de az új törvény megszületésében jelentős szerepet játszott a régi Kbt. jogalkalmazási tapasztalatainak hasznosítására és a közbeszerzési szabályok kiigazítására és továbbfejlesztésére irányuló igény is.
Az 1995. évi XL. törvény közelítő szabályozását követően a 2004. május 1-jén hatályba lépő új, 2003. évi CXXIX. törvény („Kbt.") volt hivatott a hatályos közösségi joggal teljes mértékben harmonizálttá tenni a magyar közbeszerzési joganyagot. Ezen elvárásnak az új közbeszerzési törvény megalkotásakor, 2003. decemberében maradéktalanul eleget is tett.
A Kbt. számos módosításon ment keresztül, utolsó átfogó módosítás 2010. szeptember 15-én lépett hatályba.
2012. január 1. napjával új közbeszerzési törvény lép hatályba: 2011. évi CVIII. törvény a közbeszerzésekről („új Kbt.").
A jogalkotói indokolás az új közbeszerzési törvény megalkotását a következőképpen indokolja:
A Kbt.-t a 2003. évi elfogadása óta számos, évente akár több alkalommal is módosították, ami azt eredményezte, hogy az egyes módosítások révén mind bonyolultabbá és átláthatatlanabbá vált. Mindezen okok miatt már nem volt elegendő a törvény egy újabb, átfogó módosítása, hanem egy új, egyszerűbb, rövidebb és könnyebben átlátható közbeszerzési törvény elfogadása vált szükségessé.
Az új törvény áttekinthető szabályozása révén jobban szolgálja a közbeszerzés alapvető céljait: a közpénzek elköltése átláthatóságának és a verseny tisztaságának biztosítását. Az új törvény számos, a visszaélések és a korrupció visszaszorítására irányuló rendelkezést tartalmaz, az egyes eljárási fajták világosabb szabályozása pedig a könnyebb alkalmazhatóság, illetve a szabályozás kiszámíthatósága irányába hat.
Lényeges pontja az új törvénynek a vállalati körbetartozás és lánctartozás elleni küzdelem, valamint a kis– és középvállalkozások közbeszerzésben való részvételének elősegítése. Ez utóbbi cél elérését kívánják előmozdítani az olyan rendelkezések, melyek az adminisztratív terhek csökkentését szolgálják; az uniós értékhatár alatti rezsimben a lehető legegyszerűbb és legrugalmasabb keretek megteremtése, amely igazodhat az ajánlatkérő által felismert környezeti sajátosságokhoz, valamint a szerződés teljesítésének szakaszában a fizetési határidőkre, az előlegre vonatkozó szabályok.
A törvényi szabályozás egyebekben kiterjed a környezetvédelmi, és szociális szempontokra is; az ajánlatkérő a szerződés teljesítéséhez kapcsolódóan sajátos, különösen szociális, illetőleg környezetvédelmi, minőségbiztosítási feltételeket határozhat meg.
A törvény átfogóan szabályozza a közbeszerzések témakörét, ugyanakkor bizonyos kérdések végrehajtási rendeletekben kerültek rendezésre. E rendeletek megalkotására vonatkozó felhatalmazást a Kbt. 182.§-a tartalmazza. Így kormányrendeleti szinten kerülnek szabályozásra pl. az alkalmasság és a kizáró okok igazolásának módja, az ennek körében kérhető dokumentumok köre, az alkalmasság és a kizáró okok ajánlatkérő általi ellenőrzésére, valamint a közbeszerzési műszaki leírások meghatározására és tartalmára vonatkozó részletes szabályok, a hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes szabályai, a tervpályázati eljárásra vonatkozó részletes szabályok, a központosított közbeszerzés rendszere, az építési beruházások részletes szabályai, a jogorvoslati eljárások igazgatási szolgáltatásai díja, a kiszabható bírság mértéke.
A Közbeszerzések Tanácsa a 2009. április 1. napjáig hatályos Kbt. 379.§ (1) bekezdés c) pontjában megfogalmazott hatáskörében a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályok keretei között, azok végrehajtását elősegítő ajánlásokat készített. 2009. április 1. napjától az ajánlások szerepét az útmutatók vették át. Még hatályban lévő ajánlás Közbeszerzések Tanácsa 2/2004. számú módosított ajánlása az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása esetén alkalmazható módszerekről és az ajánlatok elbírálásáról.
A Közbeszerzési Hatóság Elnöke a Kbt. 171.§ (1) bekezdés c) pontja alapján a közbeszerzésekkel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról elnöki tájékoztatókat ad ki a közbeszerzési eljárások résztvevői számára.
Például:
A Közbeszerzések Tanácsa Elnökének tájékoztatója a szerződések módosításáról, és a módosításról szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetményekről (Közbeszerzési Értesítő 2006. évi 106. szám; 2006. szeptember 13.)
A Közbeszerzések Tanácsa Elnökének tájékoztatója Kbt. 50. §-a (2) bekezdésének alkalmazásáról (Közbeszerzési Értesítő 2006. évi 63. szám, 2006. június 2.)
A Közbeszerzési Hatóság a Kbt. 172.§ (2) bekezdés k) pontja alapján az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszterrel egyeztetve a közbeszerzési jogszabályok alkalmazását elősegítendő útmutatót készít a jogorvoslati döntésekből levonható tapasztalatok alapján, valamint a közbeszerzésekkel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról; az útmutatót honlapján, továbbá a Közbeszerzési Értesítőben közéteszi.
E rendelkezést kiegészítendő a Kbt. egyes területek vonatkozásában konkrétan rendelkezik a Hatóság útmutató készítési kötelezettségéről:
A Kbt. 172. § (9) bekezdése szerint a Hatóság a közbeszerzések terén fennálló nemzetközi szerződésekről, továbbá azokról az államokról, amelyekkel Magyarországnak kettős adózás elkerüléséről szóló egyezménye van a külpolitikáért felelős miniszterrel egyeztetve útmutatót ad ki.
A Kbt. 36.§ (6) bekezdése szerint az elektronikus, hatósági, illetőleg közhiteles nyilvántartások köréről és internetes elérhetőségéről a Közbeszerzési Hatóság útmutatót ad ki. Ha a nyilvántartás a Közbeszerzési Hatóság útmutatójában nem szerepel, úgy ajánlattevőnek (részvételre jelentkezőnek) vagy az alkalmasság igazolásában részt vevő szervezetnek a közbeszerzési eljárásban meg kell jelölnie az érintett nyilvántartást.
A Kbt. 71.§ (6) bekezdése szerint pedig az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálati szempont esetén alkalmazandó módszerekről, az ajánlatok elbírálásáról a Közbeszerzési Hatóság útmutatót készít.
Polgári Törvénykönyvünk szerződésekre vonatkozó rendelkezésein keresztül („Ptk.") háttérjogszabály szerepet tölt be a közbeszerzésekben. A Kbt. 3.§-a kimondja, hogy a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésekre a Kbt.-ben foglalt eltérésekkel a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Kbt. csupán azon kérdések vonatkozásában állapít meg eltérést nem engedő (kógens) szabályokat, amelyek létrejövő szerződés telesítése során a közbeszerzés céljainak eléréséhez feltétlenül szükségesek. Ilyen területek a közbeszerzési eljárás lefolytatásának eredményeképpen létrejövő szerződés megkötése, a szerződés módosítása, az ellenszolgáltatás megfizetése, a szerződés kötelező tartalmi elemei és a szerződés felmondása. A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésekre a fentieken túl a Kbt. kötelező szabályokat nem állapít meg, hanem egyszerűen a Ptk. szabályait rendeli alkalmazni.
A közbeszerzési ügyekre vonatkozó jogorvoslatot ellátni hivatott Közbeszerzési Döntőbizottság eljárása során - a Kbt.-ben meghatározott eltérésekkel - a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény („Ket.") szabályai alapján köteles eljárni. A Ket. rendelkezései tehát – akárcsak a közbeszerzési eljárásban megkötött szerződésekre vonatkozó Ptk. szabályok - csupán háttérjogszabályként érvényesülnek a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásban.